Nos, gondolom te sem vagy valami édesszájú ezek szerint, én is inkább alkalmi vagyok, néha egy-egy szelet csoki, ünnepségeken, vagy bármi hasonló esetén eszek össze-vissza mindent, csak a keserűtől tartok, a savanyút imádom(mértékkel persze), a sós ételek mindennapik. Te hogy vagy vele?

Nekem igazából nincs ellenemre a keserű kaja, bár nem szeretem annyira nagy mennyiségben. Erre az a legjobb példám, hogy ha otthon találok valami fekete csokit (elnézést kérek minden csokoládétól, semmi hátsószándék nincs a mondanivalómban), akkor a fejembe veszem, hogy én azt bizony megeszem maradéktalanul. Ennek ellenére két-három sor után már annyira nem esik jól.
A savanyút én is szeretem kész ételekben, tehát a citromot nem csípem magában falatozni, mert nagyon szép arcokat tudok tőle vágni. Szívesen eszek egyébként minden savanyú ételt.
A sós kaja pedig egy "jellegzetességem". Még a már megsózottat is megsózom, bár mindenki mondogatja, hogy káros, engem nem nagyon érdekel. A só hiánya sem egészséges.
Egyszer egy étteremben ettem francia hagymalevest, és úgy meghintettem vele, hogy éppenhogy jól esett még, +1mg-mal már bajok jöttek volna. A végén betoltam egy jó kis pirítóssal.
Szóval minden ami sós, azt nekem teremtette az Isten, bár ami még bejön, az a csípős.
Azt nem mondanám amúgy, hogy ínyenc vagyok, csak azért eszem, hogy jóllakjam.

Csipősből miket szeretsz? Én àltalàban àzsiai éttermekben lelek kedvencre.

Csípős kajákból a kedvenceim a mexikóiak, pl. a chili con carne, de a magyar ételek jelentős része is ilyen. Imádom azt az igazi, erős bajai halászlevet, a töltött paprikát, meg még rengeteg mást fűszerezek meg istenesen, mint például a jó vasárnapi húslevest. Olasz konyhát ebből a szempontból nem szeretem, ott nincsen annyi csípős. Sőt, szinte semmi.

Én is imàdok fűszerezni, van mikor még a szimpla tükörtojàst is megfűszerezem.

Azt a részét szeretem nagyon a nyárnak, mikor az anyai nagyszüleimnél vagyok, mert ott a nap nagyobb részében eszem.
Nagyanyám hajnali négykor kel fel, hogy az ebédet meg reggelit csinálja. Ott Nyíregyházán rengeteg kaja sokkal jobb, mint itt. A kenyér sokkal puhább például, a zöldség is frissebb, mert nem kell őket 200-300 km-t utaztatni. Ráadásul a kukorica meg a dinnye, amikből van ott egy kisebb ültetvényünk, elképesztően finom, ha éppen nincs szotyi, ezt a két dolgot esszük felváltva, vagy szalonnát sütünk.

Sosem értettem, hogy miért jó a húsleves, ha csíp. Mondjuk, én bors, só és ilyesmik nőttem fel.

No de, ne csak kaja legyen, a különböző italokkal hogy álltok? Az én kedvenceim a kávé, vodka és narancsé. Meg a vodkás áfonyalé, de itthon sajnos még sehol sem találtam áfonyalevet...

Szerintem kicsit eredetibb az íze, ha csípős.
Nekem italokból az egyik kedvencem a kávé, azt is erősen iszom, de szükségből: hogy reggel, első óra előtt vagy egy kiadós ebéd után ébren tudjak maradni.
A Siót is szeretem, főleg a barackosokat, annak ellenére, hogy egyébként szinte sose eszek se őszit, se kajszit.
Egyszer kóstoltam olasz habzó bort (prosecco), tök jó. Kicsit talán a borra jobban emlékeztezet engem, mintsem pl. egy Törley vagy Szovjetszkoje Igrisztoje pezsgőre.
Nem szokásom nagyon erős dolgokat inni, a legdurvább életemben az vagy valamilyen kókusz likőr volt, vagy valamilyen gyengébb tequilás vagy milyen kóla, amit a párom adott szalagavató afteren. Kicsit megijedtem, mikor biztatott, hogy "fenékig!".

A prosecco az amúgy az itthon kapható pezsgőnek hívott habzó bor (Törley, BB, stb) és a champagne között van valahol félúton. Amúgy nagyon finom Aperol Spritzként elkészítve. Itt van hozzá "recept". A Szovejetszkojét kerüld, ha teheted.

Ha alkoholos akkor sör, azokból ált. a heineken a kedvencem, likőrökből a csoki, és a kókusz.. na de a tojáslikőrt sem vetem meg..
Alkalmanként szoktam pezsgőt is inni.
Ha nem alkoholos, akkor pedig spriten, és fantán élek.