|
elfogultság (főnév)
1. Tárgyilagosság hiánya, amely egy személy (vagy csoport) részrehajló ítéletében, magatartásában mutatkozik meg, és amit egy eleve kialakított vélemény, hozzáállás, ellenérzés vagy vonzalom befolyása okoz.
Az alperes elfogultsággal vádolja a bíróságot. A kritikán érződik írójának elfogultsága.
2. Részrehajló hozzáállás eredménye, ami ennek (1) a megnyilvánulása; ilyen (1) cselekedet, magatartás, eljárás.
A hátrányt szenvedett férfi szerint a bizottság döntése tiszta elfogultság. Meg van győződve arról, hogy a személye elleni elfogultság miatt alakult ki ez a helyzet.
3. Régies: Megilletődött lelkiállapot; bensőséges meghatottság, szánalom vagy részvét érzése okozta magatartás, viselkedés.
Az asszony elfogultságból alamizsnát ad a koldusnak. A megható szertartás során a pap szavait elfogultságból megkönnyezik a hívek.
Eredet [elfogultság < elfogult + -ság (főnévképző)]
|
