Bamm
Pont erről beszéltem, megint kezdődik. Egyébként meg a Discordrol annyit hogy Facebook vilagaba szerintem minden megoldhato csoportok letrehozasaval szoval nemis értem a problémát

TLDR: ha nem tetszik a discord ne használd (ahogy most is teszed), de ha nem használod ne is kritizált

1: nincs erőltetve. az hogy több helyen többek által meg van említve (hivatkoznak rá) az pont a közösségi szempontból elért sikerét támasztja alá (tudod az a közösség aki itt annyiranagyon vitatkozik)


2: Nem hallottál róla (...): Nyisd ki a füled és a szemed. Nem tehetek róla hogy egy kő alatt akarsz élni. Mások ilyenkor ha nem ismerik (mert azért nem hibáztathatok senkit) tájékozódnak a dolog iránt. Te egyszer feljöttél, megkérdezted hogy "emmegmiafene" és azóta senki se látott.


3: Nem kell rajta fennlenned, teljesen fakultatív, de ha egyszer feljösz és nem tetszik azt ki lehet fejezni kultúráltan és átgondoltan (tudod, ahogy itt fentebb kéred). Jaés: attól hogy valami neked nem tetszik nem biztos hogy rossz. Lévén rajtad kívül aki feljött annak nagy általánosságban tetszik/megfelel/elfogadható ezért ha nem zavar nem csinálunk egy saját "stickmuncommunityAminemskypejellegű" programot (többek közt azért mert én ((és sokan mások)) nem tudunk)


*[a discord csak egy pár apróságban és alapfunkciójában hasonlít a skypera. a felület teljesen más.]
** [igen, ez a szöveg nincs átgondolva, első ránézésre írtam, nem szándékozom több energiát belefektetni]
** [ez az idézet 100%-ban személyeskedés ( NEKED nem TETSZIK ) a részedről, tehát ne vrd hogy mások ne úgy reagáljanak]

Szerintem ez az epic fight, ami itt napok óta tart már inkább unalmas, zavaró, fárasztó és egyáltalán nem vicces. Abszolút nem seggnyalásból mondom, de most már Banánról igazán lelehetne szállni. A vezetőségtől megkapta a fejre koppintást, ő nyilván tudomásul vette és pont. Ha nem észleltek változást, na akkor lehet dumálni, nyilván normális hangnemben. Az építőjellegű kritikát az ember mindig szívesen fogadja és nyilván baráti hangnemben kezeli. Kungot sem értem, hogy mit okítjátok mindannyian. Ő, mint moderátor nem helyeselt egy eljárást egy játékossal szemben és fellépett a védelmében. Aztán jön itt a mesterhármas és belefolyik a témába, holott kurvára semmi közük hozzá. Nagyon unom már, hogy mindenki moderátorkodni akar és azt is, hogyha valakinek akármelyik klánból 1 taggal baja van, akkor mennek és telefossák az adott klán fórumát mindenféle hisztivel. Régen azért mindenki tudta, hogy hol a helye. Ami a leggázabb az egészben, hogy itt nagy részben olyan emberekről van szó, akik már mocsok régóta itt vannak és azok már rendesen a 20-ikat tapossák. Azért jó lenne lassan megtanulni felnőtt módjára kezelni a dolgokat. Ha itt nem megy, bele sem merek gondolni, hogy az életben, hogyan boldogultok (majd) egyedül.

u.i.: Egyébként, ha ekkora parasztok vagytok, hogy nem vagyok képesek 20-an kijönni egymással, én egy perc szabadidőmet nem áldoznám arra, hogy új verziót csináljak nektek. Egy ilyen közösség nem érdemli meg.

ne magadból indulj ki drága tesvérem xd

most nagyon beszóltál. megyek elszomorkodom. nem vagy f@sz hogy nem discordozol senkinek nem hiányzol onnan. nem volt regény 2,5 perc alatt legépeltem, és így is jobban átgondoltam mint te az életedet

"Oruljetek egymasnak, mas tarsasagotok ugy se nagyon van gondolom xd"

Dejó, ebben az egyben igazan van NÁLAM! ikszdé.

Nagyon elgondolkoztam azon, hogy írjak-e ide, vagy inkább milyen formában írjam le a mondandóm.

Amikor már egy kisebb közösségben, a rangosabb emberkéknek-nevezzük őket moderátoroknak- sincs annyi esze, hogy normálisan beszéljenek akár társaikkal, akár játékosokkal akkor kurva nagy baj van.
Mikor egyes moderátorok, annyira toxicusak hangnem és viselkedési forma szempontjából is, hogy már a játékosokat ítéli el, mert hangulat ember az illető..."Oruljetek egymasnak, mas tarsasagotok ugy se nagyon van gondolom xd"
Felnőttek vagytok...Miért nem lehet felnőttként viselkedni?

Emberek, hangnem sok minden képes változtatni.
Mert az rohadtul nem megoldás, hogy egy kibaszott egoista búra alatt kuporogva, leszarjuk azt, hogy az adott közösségnek baja van veled.

Most, hogy elvileg/gyakorlatilag készül egy újabb verzió, melyet egy olyan közösségnek készít kedves Banán és egyéb mások( ha van), akik olyan szinten szét szórodnak, mint sörét a cigányban fácánban, lassan felteszem a kérdést, hogy egyáltalán van-e értelme az egésznek?
Mikor megy a "leszarom a véleményed loool xddd" és hasonlók?
Ahelyett, hogy nyitnátok egymás hülye feje felé...

És mint értelmes felnőttek/félfelnőttek/gyerekek megpróbálnátok megbeszélni a hiszti tárgyát, ahelyett hogy egymás nyakát harapjátok el, mert az illető személyeskedni mert veled szemben, mert a másik egy címeres barom, mert a másiknak kék a haja és neked a rózsazsín a kedvenced.

Ha élve akarjátok látni ezt a játékot, akkor ideje lesz ezeket felfogni.

Rajtatok a világ szeme.

~Bye~


edit.: Nem nyalok senkinek.

Hát igen, én is ezt gondolom ugyebár, csak mindig amikor valaki ír valamit, hogy így meg úgy be kéne ezt fejezni, akkor is mindig fojtatódik, szóval valszeg most is... Na szóval egyetértek, és tartsátok magatokat ehhez!

Na kérem szépen, hogy ha már azt mondjátok hogy lehet ide írni bárkinek, és létrehoztátok ezt a topicot akkor én is bele szólok a dolgokba avégett hogy én is tagja vagyok eme nemes, heroikus küzdelmet a természeti elemekkel és a virtuális lámulással szemben küzdő nagyszerű egyének csoportjának. Na szóval arra szeretnék kitérni eme nagyszerű szónoklatomban hogy miként is vélekedek én a felvetődött, nagyon bő, komplex, összetett témáról. Hadd kezdjem mondandó legelejét egy rendkívüli kiváló módon nagyra értékelt bölcs hazafinak a mondásával, aki egyébként úgy hívnak hogy Orbán Vikor. Szóval jön az idézet:" Ahogy a Pesti flaszteren mondják: PACEKBA" Tulajdonképpen én is eme módszer, módozat, kifejezésmód szerint szeretném a saját kútfőmből származó gondolataimat a klaviatúrán keresztül felétek közvetíteni. Tehát megmondom PACEKBA. Ennek a fajta megmondásnak, igazságbeszédnek hazánkban nagyon nagy szerepe van, például a történelem során is. Mondok rá példákat: Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde az egyik legeslegfrissebb és legtalálóbb példája. De nem akarom tovább szaporítani a szót mert akkor nem fogok a végére jutni. Már így is olyan hosszúra nyújtottam rétori képességeimnél fogva mondókámat hogy csak na. No de csapjunk bele a lecsóba. Azt látom hogy van konflikus. Bizony van, mindig is lesz, de amit kell azt kezelni kell. Ahogy egy random weboldal mondja Konfliktusok voltak, vannak, és lesznek. A szó meglehetősen “rossz marketingje” mellett talán furcsa lehet ilyet kijelenteni, de azt mondhatjuk, hogy hála az égnek. A konfliktusok biztosítják ugyanis különbözőségünket: emiatt vagyunk mások, mint a többiek, ez adja különlegességünket, egyediségünket, miközben új megoldásokat segít elő, és támogatja a változást, a fejlődést. “Ha két ember mindig egyetért, egyikük felesleges“, hangzott el Wrigley amerikai üzletember szájából 1931-ben. Ha pedig a konfliktusok jelenléte törvényszerű, és sok esetben hasznos, akkor az egyetlen kérdés az az, hogyan kezeljük őket. A valódi kihívás tehát az, hogy mit kezdünk egy konfliktussal, ha megjelenik: ki tudjuk-e használni a benne rejlő lehetőségeket.

A konfliktus fogalma és fajtái

A konfliktus meghatározására az ókor filozófusai óta történnek próbálkozások. A latin confligere azt jelenti, összecsap, amely összecsapás történhet egy egyénen vagy csoporton belül, illetve személyek és csoportok között gondolatban, érzésben, szükségletben, vagy viselkedésben. A felek között feszültség van, és legalább egy résztvevő közülük azt érzékeli, hogy szükségletei nem tudnak kielégülni. A konfliktusok, ellentétek alapja tehát gyakran valamilyen ki nem elégült szükséglet.

A konfliktusok lehetnek destruktívak, amikor legalább ez egyik fél érdekei sérülnek, és általában komolyabb hatalmi különbség, vagy bizalomhiány van a felek között. A konfliktus ugyanakkor lehet konstruktív, építő jellegű is, ha sikerül kihasználni a benne rejlő lehetőségeket. Ilyenkor van egyet nem értés, vita, de a részt vevő felek ezzel együtt is arra törekednek, hogy találjanak olyan megoldást, ami mindenki számára megfelelő. Ezt a fajta hozzáállást nyerő-nyerő, vagy win-win megoldásnak is nevezik.

A konfliktuskezelés fajtái

Az, hogy egy adott konfliktusra hogyan reagálunk, igen sokféle lehet. Nézzünk egy listát, amely segít feltérképezni a konfliktusmegoldási módokat, melyek között szerepelhet harmadik fél bevonása is. Ezek közül vannak olyan megoldási módok, amelyek nagyobb eséllyel rontják a helyzetet, és olyanok, amelyek nagyobb eséllyel segítenek a megoldásban.

Elkerülés – a felek a bennük rejlő félelmek miatt elkerüljük a kommunikációt, a konfliktust
Független döntés – a felek közül az egyik kommunikáció nélkül elkezd valamit megvalósítani
Tárgyalás – a felek leülnek egymással megbeszélni a lehetséges megoldásokat
Mediáció – a felek bevonnak egy pártatlan személyt, aki segít a kommunikálásban
Arbitráció – a felek bevonnak egy pártatlan személyt, aki döntést hoz számukra
Litigáció – a felek bírósági eljárás keretében próbálnak megegyezésre jutni
Konfliktuskezelés otthon

Ahhoz, hogy a világot megváltoztassuk, előbb a nemzetet kell megváltoztatnunk, a nemzet megváltoztatásához először a családot kell rendbe raknunk, a család fejlődéséhez előbb saját életünkkel kell egyenesbe jönnünk. ~ Konficiusz

A családi konfliktusok három szinten jelenhetnek meg. A felnőtt tagok közötti nézeteltérések megjelenése teljesen törvényszerű, akármennyire is szeretik egymást a felek. Lehet, hogy egyikük az autót szeretne újabbra cserélni, a másikuk a gyerek tanítására fordítaná a megtakarított pénzt. A gyerekek közötti konfliktusok megmutatkozhatnak abban, hogy ki hoz haza jobb jegyeket. A felnőtt-gyerek konfliktusok pedig gyakran alakulnak ki a mentén, hogy a gyerek több önállóságot szeretne, míg a szülő biztonságban tudni a gyereket és több kontrollt szeretne gyakorolni – két éves kortól felnőttkorig bármikor.

Legtöbben a családunkban sajátítjuk el az élethez szükséges készségeket, a járástól kezdve érzelmeink és vágyaink kifejezésén át a konfliktuskezelésig. Nagyon valószínű tehát, hogy mi is úgy fogjuk kezelni konfliktusainkat, ahogy otthon láttuk – függetlenül attól hogy ezek a módok konstruktívak vagy destruktívak. A nem hatékony családi konfliktuskezelés tehát gyakran olyan gyerekeket nevel, akik vagy agresszíven próbálják saját akaratukat érvényesíteni, vagy passzívan, jó gyerek módjára próbálnak megfelelni a feléjük támasztott elvárásoknak. A konstruktív problémamegoldás ugyanakkor gyermekeinket is a lelki és kapcsolati egészség felé mozdítják: ha pozitívan és hatékonyan tudunk kiállni saját szükségleteinkért, vágyainkért és véleményünkért, a kis problémákból nem lesznek megoldhatatlannak tűnő óriási bajok. Ilyenkor a gyerekek nem lesznek dühösek vagy agresszívek ha konfliktussal szembesülnek, és ez nagy hasznukra fog válni barátságaikban, munkahelyükön, párkapcsolataikban.

A legtöbb családoknak tanított konfliktuskezelési technika kiemeli, hogy a hatékony kommunikáció mellett a legfontosabb, hogy egy olyan team jöjjön létre a családtagokból, akik együtt dolgoznak azon, hogy mindegyikük sikeres lehessen.

Konfliktuskezelés az iskolában

Az iskolában a matek, környezetismeret, tesi, valószínűségszámítás mellett arról is tanulunk, hogyan kezeljük nézeteltéréseinket: belecsúszunk az áldozat vagy agresszor szélsőséges szerepébe szerepébe lépünk, vagy pedig képesek leszünk hatékonyan figyelembe venni minden résztvevő érdekeit, és menedzselni a konfliktust.

A legtöbb iskolai konfliktus nem komoly: a tanárokkal és diáktársainkkal folytatott interakciókban sérülhetnek érzéseink, de ezek gyakran megoldhatóak egy bocsánatkéréssel, egy baráti újrakapcsolódással, vagy akár elkerüléssel. A bullying (megfélemlítés, bántalmazás) már jóval komolyabb formája a konfliktusoknak. A bullying állhat érzelmi, szóbeli és fizikai bántalmazásból, gyakran gyengébbek ellen irányul, és hosszabb időn keresztül ismétlődik. Megnyilvánulásai a szóbeli fenyegetés, negatív pletyka, vagy a tényleges fizikai agresszió, mint például földre lökés. Az áldozatok gyakran tehetetlennek érzik magukat, csökken önbecsülésük, akár depressziós tüneteket produkálhatnak. Ugyanakkor az elkövetőnek is megvannak a maga bajai: ő is alacsony önbecsüléssel küzd, és a kutatások szerint szociális készségeik is átlag alattiak.

A zéró tolerancia sok esetben nem a megfelelő megoldás – inkább a kreatív problémamegoldás hoz olyan eredményeket, amely a diákokat fölkészíti a való életre. A megelőzés és a konfliktuskezelési képességek tanítása az iskolában az, ami valódi megoldást kínálhat. A diákoknak, tanároknak, és a szülőknek is hasznára válik, ha megtanítjuk nekik hogyan kezeljék dühüket, hogyan kommunikálják érzéseiket és problémáikat erőszak nélkül, hogyan tudnak együtt megoldásokat találni és megvalósítani, hogy minden fél nyerhessen.

Thomas Gordon az iskolai konfliktusok területén a konfliktusmegoldásoknak három módszerét különböztette meg.

Tekintélyelvűség

Én (tanár) nyerek és te (diák) veszítesz.
Engedékenység

Én (tanár) veszítek és te (diák) nyersz. Ez az engedékeny szemlélet.
Vereségmentesség

Én is (tanár) nyerek és te is (diák) is nyersz.
Konfliktusmegoldási stílusok

Kenneth L. Thomas és Ralph H. Kilmann szerint az alábbi öt konfliktuskezelési stratégia különíthető el két tengely, az önérvényesítés és az együttműködés mentén: Versengő, Problémamegoldó, Kompromisszum-kereső, Elkerülő, Alkalmazkodó. A két szakember kifejlesztett egy tesztet is, ami Magyarországon Thomas-Kilmann konfliktuskezelési kérdőív néven érhető el. Szerintem nagyon tanácsos ezt elolvasni és meggondolni, de ez csak az érem egyik oldala. Fontos hogy nem csak egy szemszögből vizsgáljuk a dolgokat ha minden szempontból megvizsgáljuk azt. Erre is rengeteg példát tudnék hozni csak most nem akarok mert akkor hosszú lesz a dolog. Szóval az a lényeg hogy legyen béke, egyetértés, szolidaritás, kontinuitás, marxizálás, fasizálás, kommunizálás, gargalizálás, é egyéb mások. Száz szónak is egy a vége: ami jó azt meg kell tartani ami rossz azt el kell engedni. Remélem végigolvastad )))

Hehe, nagyon szép, de szerintem a politizálást nem nagyon kéne.