Na, hát szevasztok!

Sajnos már kb. 2012 óta nemigen játszottam a játékkal. Szökő évente eszembe jut a játék és olyankor feljövök ide a fórumra kicsit olvasgatni, hogy a veteránok közül kiket lehet még megtalálni. Természetesen a játékba is beszoktam ilyenkor lépni, hogy hátha van valami újság player szempontból és sajnos minden alkalomnál szomorúan tapasztalom, hogy nincs. Sajnos eljárt az idő eme játék felett, de sosem fogom feledni, hogy mennyi élménnyel lettem gazdagabb. Amikor belépek a játékba, akkor háttérbe benyomok valami ambience zenét és közben járom be a map nevezetesebb részeit, ahol sorban törnek elő bennem az emlékek. Ekkor elönt az az érzés, hogy megint 11 évesnek érezhetem magam, mégha egy rövid időre is, aki akkoriban egy végtelenül pozitív és mosolygós kissrác volt, akinek nem voltak gondjai az életben, akinek az motiválta a mindennapjait, hogy suli után feljöjjön és játszhasson a barátaival. Durva, hogy eljárt ez a 12 év és hogy már nem lehetek az a kisgyerek, aki gondtalanul leülhet a gép elé és beindíthatja a játékot. Sajnos ahogy idősödöm úgy jómagam is kezdek kinőni ebből a gamer stílusból, mert sajnos azt érzem, hogy egyre kevésbé köt le egy játék, fontosabb dolgok vannak az életben. Nem vagyok nagy multis, inkább a single játékok vonzanak, de ez a játék (a SAMP és az MTA-n kívül) nagyon nagy hatással volt az életemre.

De akkor inkább ki is térnék a személyes történetemre. 2010-2011 környékén regisztráltam, ugyanis az akkori osztálytársaim mind ajánlották a játékot, így hát tettem vele egy próbát, spoiler: nem bántam meg.

Ahhoz képest, hogy nem voltam annyira képben a multis játékokkal, elég könnyen azonosulni tudtam maga a játékkal és a játékosok között is elég rövid idő alatt megtaláltam az összhangot. Talán még 1 hete sem játszottam a játékkal, amikor megismertem egy másik játékost, akivel annyira jól kijöttünk, hogy így 12 év után is a legjobb barátomnak mondhatom.

Mivel nálam személy szerint még nem volt akkoriban annyira népszerű a Facebook, ezért amikor felmentem a szerverre és találtam ott egy havert, akkor átmentünk egy külön realmra, ahol órákon keresztül beszélgettünk és 1v1-eztünk.

Aztán megalapítottam az első és utolsó klánomat, a TRB-t (kreatív, mi?), ahova konkrét emlékezetem szerint kb 40 ember került be összesen. Rengeteg klánwart szerveztünk, nem is vettük annyira komolyan, csak elökörködtük az egészet, aztán aki nyert, az nyert, pár nap múlva meg megismételtük ugyanezt. A klánwarokon kívül személy szerint hetente pár alkalommal rendeztem bújócska eventet egy külön realmon egy másik játékossal, akivel szintén jóban voltam, de a neve hirtelen már nem ugrik be. Lényeg, hogy ide is rengeteg ember járkált akkoriban, illetve mivel akkor volt egy olyan bug a játékban, hogy a konténerekbe betudtál ugrani és mivel a konténereknek belül nem volt textúrájuk, ezért mindenkit láttál magad körül, viszont mások meg nem láttak téged, ezért akkor sikerült verhetetlennek maradnom ezeken az eventeken, aztán amikor kiderült a turpisság, akkor kaptam az anyázásokat elég rendesen

Volt, hogy adminnak könyörögtem, hogy nyomjon egy űrhajó eventet, amit persze meg is tett, én meg örültem, mint majom a farkának.

A klánunk ha jól emlékszem időközben kezdett kihalni, ezért megszüntettem az egészet. Ekkor volt az, hogy elkezdtem modolni a játékot és a híres, nevezetes Omoddal nyomultam órákon keresztül, amit amúgy szívesen kipróbálnék nosztalgiázásképp, de sajnos már nem találom sehol.

Aztán eljött a 2012, ahol már egyre kevesebbszer léptem be a játékba, a tanulás jobban lefoglalt. Aztán talán 2015-2016 körül léphettem be legközelebb, amikor már láttam, hogy a napi átlagos 80 játékosból már csak 10 játékos van fent a szerveren és látszólag ők is újabbak, két-három évvel később meg már annyi player sem volt, mint akkor. Egyszerre van egy erős nosztalgikus, ám szomorú érzésem, amikor eszembe jut a játék, ugyanis nagyon sajnálom, hogy akik annyi idősek, mint amennyik mi voltunk, azoknak ez a játék nem több egy olcsó produktumnál. Valahogy ez a játék mutatja meg a legjobban, hogy sajnos minden változik és semmi sem tart örökké. Akikkel akkoriban takonyként együtt nyomtuk, azok közül már mindenki felnőtt, dolgozik, gyereket nevel stb. De mindezek ellenére köszönöm mindenkinek a szép élményeket, ha valaki esetleg felismerne névről, az nyugodtan dobjon egy pm-et. Profilomon anno kiírtam a "legjobb" haverokat névszerint, aki felismeri magát, arra is vonatkozik a fenti mondat.

Köszi, hogy végig olvastátok, remélem egyszer még összefutunk az életben, peace!