Na kérem szépen, hogy ha már azt mondjátok hogy lehet ide írni bárkinek, és létrehoztátok ezt a topicot akkor én is bele szólok a dolgokba avégett hogy én is tagja vagyok eme nemes, heroikus küzdelmet a természeti elemekkel és a virtuális lámulással szemben küzdő nagyszerű egyének csoportjának. Na szóval arra szeretnék kitérni eme nagyszerű szónoklatomban hogy miként is vélekedek én a felvetődött, nagyon bő, komplex, összetett témáról. Hadd kezdjem mondandó legelejét egy rendkívüli kiváló módon nagyra értékelt bölcs hazafinak a mondásával, aki egyébként úgy hívnak hogy Orbán Vikor. Szóval jön az idézet:" Ahogy a Pesti flaszteren mondják: PACEKBA" Tulajdonképpen én is eme módszer, módozat, kifejezésmód szerint szeretném a saját kútfőmből származó gondolataimat a klaviatúrán keresztül felétek közvetíteni. Tehát megmondom PACEKBA. Ennek a fajta megmondásnak, igazságbeszédnek hazánkban nagyon nagy szerepe van, például a történelem során is. Mondok rá példákat: Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde az egyik legeslegfrissebb és legtalálóbb példája. De nem akarom tovább szaporítani a szót mert akkor nem fogok a végére jutni. Már így is olyan hosszúra nyújtottam rétori képességeimnél fogva mondókámat hogy csak na. No de csapjunk bele a lecsóba. Azt látom hogy van konflikus. Bizony van, mindig is lesz, de amit kell azt kezelni kell. Ahogy egy random weboldal mondja Konfliktusok voltak, vannak, és lesznek. A szó meglehetősen “rossz marketingje” mellett talán furcsa lehet ilyet kijelenteni, de azt mondhatjuk, hogy hála az égnek. A konfliktusok biztosítják ugyanis különbözőségünket: emiatt vagyunk mások, mint a többiek, ez adja különlegességünket, egyediségünket, miközben új megoldásokat segít elő, és támogatja a változást, a fejlődést. “Ha két ember mindig egyetért, egyikük felesleges“, hangzott el Wrigley amerikai üzletember szájából 1931-ben. Ha pedig a konfliktusok jelenléte törvényszerű, és sok esetben hasznos, akkor az egyetlen kérdés az az, hogyan kezeljük őket. A valódi kihívás tehát az, hogy mit kezdünk egy konfliktussal, ha megjelenik: ki tudjuk-e használni a benne rejlő lehetőségeket.

A konfliktus fogalma és fajtái

A konfliktus meghatározására az ókor filozófusai óta történnek próbálkozások. A latin confligere azt jelenti, összecsap, amely összecsapás történhet egy egyénen vagy csoporton belül, illetve személyek és csoportok között gondolatban, érzésben, szükségletben, vagy viselkedésben. A felek között feszültség van, és legalább egy résztvevő közülük azt érzékeli, hogy szükségletei nem tudnak kielégülni. A konfliktusok, ellentétek alapja tehát gyakran valamilyen ki nem elégült szükséglet.

A konfliktusok lehetnek destruktívak, amikor legalább ez egyik fél érdekei sérülnek, és általában komolyabb hatalmi különbség, vagy bizalomhiány van a felek között. A konfliktus ugyanakkor lehet konstruktív, építő jellegű is, ha sikerül kihasználni a benne rejlő lehetőségeket. Ilyenkor van egyet nem értés, vita, de a részt vevő felek ezzel együtt is arra törekednek, hogy találjanak olyan megoldást, ami mindenki számára megfelelő. Ezt a fajta hozzáállást nyerő-nyerő, vagy win-win megoldásnak is nevezik.

A konfliktuskezelés fajtái

Az, hogy egy adott konfliktusra hogyan reagálunk, igen sokféle lehet. Nézzünk egy listát, amely segít feltérképezni a konfliktusmegoldási módokat, melyek között szerepelhet harmadik fél bevonása is. Ezek közül vannak olyan megoldási módok, amelyek nagyobb eséllyel rontják a helyzetet, és olyanok, amelyek nagyobb eséllyel segítenek a megoldásban.

Elkerülés – a felek a bennük rejlő félelmek miatt elkerüljük a kommunikációt, a konfliktust
Független döntés – a felek közül az egyik kommunikáció nélkül elkezd valamit megvalósítani
Tárgyalás – a felek leülnek egymással megbeszélni a lehetséges megoldásokat
Mediáció – a felek bevonnak egy pártatlan személyt, aki segít a kommunikálásban
Arbitráció – a felek bevonnak egy pártatlan személyt, aki döntést hoz számukra
Litigáció – a felek bírósági eljárás keretében próbálnak megegyezésre jutni
Konfliktuskezelés otthon

Ahhoz, hogy a világot megváltoztassuk, előbb a nemzetet kell megváltoztatnunk, a nemzet megváltoztatásához először a családot kell rendbe raknunk, a család fejlődéséhez előbb saját életünkkel kell egyenesbe jönnünk. ~ Konficiusz

A családi konfliktusok három szinten jelenhetnek meg. A felnőtt tagok közötti nézeteltérések megjelenése teljesen törvényszerű, akármennyire is szeretik egymást a felek. Lehet, hogy egyikük az autót szeretne újabbra cserélni, a másikuk a gyerek tanítására fordítaná a megtakarított pénzt. A gyerekek közötti konfliktusok megmutatkozhatnak abban, hogy ki hoz haza jobb jegyeket. A felnőtt-gyerek konfliktusok pedig gyakran alakulnak ki a mentén, hogy a gyerek több önállóságot szeretne, míg a szülő biztonságban tudni a gyereket és több kontrollt szeretne gyakorolni – két éves kortól felnőttkorig bármikor.

Legtöbben a családunkban sajátítjuk el az élethez szükséges készségeket, a járástól kezdve érzelmeink és vágyaink kifejezésén át a konfliktuskezelésig. Nagyon valószínű tehát, hogy mi is úgy fogjuk kezelni konfliktusainkat, ahogy otthon láttuk – függetlenül attól hogy ezek a módok konstruktívak vagy destruktívak. A nem hatékony családi konfliktuskezelés tehát gyakran olyan gyerekeket nevel, akik vagy agresszíven próbálják saját akaratukat érvényesíteni, vagy passzívan, jó gyerek módjára próbálnak megfelelni a feléjük támasztott elvárásoknak. A konstruktív problémamegoldás ugyanakkor gyermekeinket is a lelki és kapcsolati egészség felé mozdítják: ha pozitívan és hatékonyan tudunk kiállni saját szükségleteinkért, vágyainkért és véleményünkért, a kis problémákból nem lesznek megoldhatatlannak tűnő óriási bajok. Ilyenkor a gyerekek nem lesznek dühösek vagy agresszívek ha konfliktussal szembesülnek, és ez nagy hasznukra fog válni barátságaikban, munkahelyükön, párkapcsolataikban.

A legtöbb családoknak tanított konfliktuskezelési technika kiemeli, hogy a hatékony kommunikáció mellett a legfontosabb, hogy egy olyan team jöjjön létre a családtagokból, akik együtt dolgoznak azon, hogy mindegyikük sikeres lehessen.

Konfliktuskezelés az iskolában

Az iskolában a matek, környezetismeret, tesi, valószínűségszámítás mellett arról is tanulunk, hogyan kezeljük nézeteltéréseinket: belecsúszunk az áldozat vagy agresszor szélsőséges szerepébe szerepébe lépünk, vagy pedig képesek leszünk hatékonyan figyelembe venni minden résztvevő érdekeit, és menedzselni a konfliktust.

A legtöbb iskolai konfliktus nem komoly: a tanárokkal és diáktársainkkal folytatott interakciókban sérülhetnek érzéseink, de ezek gyakran megoldhatóak egy bocsánatkéréssel, egy baráti újrakapcsolódással, vagy akár elkerüléssel. A bullying (megfélemlítés, bántalmazás) már jóval komolyabb formája a konfliktusoknak. A bullying állhat érzelmi, szóbeli és fizikai bántalmazásból, gyakran gyengébbek ellen irányul, és hosszabb időn keresztül ismétlődik. Megnyilvánulásai a szóbeli fenyegetés, negatív pletyka, vagy a tényleges fizikai agresszió, mint például földre lökés. Az áldozatok gyakran tehetetlennek érzik magukat, csökken önbecsülésük, akár depressziós tüneteket produkálhatnak. Ugyanakkor az elkövetőnek is megvannak a maga bajai: ő is alacsony önbecsüléssel küzd, és a kutatások szerint szociális készségeik is átlag alattiak.

A zéró tolerancia sok esetben nem a megfelelő megoldás – inkább a kreatív problémamegoldás hoz olyan eredményeket, amely a diákokat fölkészíti a való életre. A megelőzés és a konfliktuskezelési képességek tanítása az iskolában az, ami valódi megoldást kínálhat. A diákoknak, tanároknak, és a szülőknek is hasznára válik, ha megtanítjuk nekik hogyan kezeljék dühüket, hogyan kommunikálják érzéseiket és problémáikat erőszak nélkül, hogyan tudnak együtt megoldásokat találni és megvalósítani, hogy minden fél nyerhessen.

Thomas Gordon az iskolai konfliktusok területén a konfliktusmegoldásoknak három módszerét különböztette meg.

Tekintélyelvűség

Én (tanár) nyerek és te (diák) veszítesz.
Engedékenység

Én (tanár) veszítek és te (diák) nyersz. Ez az engedékeny szemlélet.
Vereségmentesség

Én is (tanár) nyerek és te is (diák) is nyersz.
Konfliktusmegoldási stílusok

Kenneth L. Thomas és Ralph H. Kilmann szerint az alábbi öt konfliktuskezelési stratégia különíthető el két tengely, az önérvényesítés és az együttműködés mentén: Versengő, Problémamegoldó, Kompromisszum-kereső, Elkerülő, Alkalmazkodó. A két szakember kifejlesztett egy tesztet is, ami Magyarországon Thomas-Kilmann konfliktuskezelési kérdőív néven érhető el. Szerintem nagyon tanácsos ezt elolvasni és meggondolni, de ez csak az érem egyik oldala. Fontos hogy nem csak egy szemszögből vizsgáljuk a dolgokat ha minden szempontból megvizsgáljuk azt. Erre is rengeteg példát tudnék hozni csak most nem akarok mert akkor hosszú lesz a dolog. Szóval az a lényeg hogy legyen béke, egyetértés, szolidaritás, kontinuitás, marxizálás, fasizálás, kommunizálás, gargalizálás, é egyéb mások. Száz szónak is egy a vége: ami jó azt meg kell tartani ami rossz azt el kell engedni. Remélem végigolvastad )))